Lassan vége a nyárnak, hisz 2012 augusztus végét írjuk. Bálint már 76 hetes. Érdekes, hogy még mindig vezetem a heteket, hisz már olyan nagy a fiam.
Bálint egyre jobban fiúsodik, mind kinézetre, mind tulajdonságaiban. Egy bánatom van, hogy puszit nem ad. Egy időben próbálkozott vele, de azt hiszem nem nyerte el a tetszését.
Még mindig megvan a napi egy alvás. Kétszer azonban már nem lehet őt lerakni.
Éjjel azonban még mindig lemegy az a két üveg tápszer…
A héten eszünk:
- Hájaskifli – reggeli
- Meggyszósz – ebéd
- Alma (még hámozva) – nasi
- Csokis puszedli – reggeli
- Csirkeszárny – ebéd
- Főtt kukorica – nasi
- Joghurt – nasi
- Sós perec – nasi
- Nutellás kalács – uzsonna
- Körte – nasi
- Sárgaborsó főzelék, húsos füstölt szalonnával – ebéd
- Pogácsa – nasi
- Csülök, kacsa, krumpli – ünnepi ebéd
- Ham and eggs – vacsora
Mostanában Bálint nagyon jól eljátszik egyedül is. Sokszor 10-15 percig észre sem veszi, hogy az ember nincs mellette. Ilyenkor nem zavarom, nem avatkozom bele a dolgaiba. Azonban, ha olyanja van, akkor még a wc-re is elkísér. Ha zuhanyozom, dekkol a kád szélénél és magyaráz a saját nyelvén.
A múlt héten kapott kisszéket nagyon szereti. Abban néz tv-t, ott eszik, sokszor csak üldögél benne.
A héten én csak délelőtt dolgozom, így Anyuék elém jönnek mindig az adás után. Bálint imádja, hogy nézelődhet a tv2-ben. A sok monitor, a tv-k, a tükrök nagyon izgalmasak. Persze a legjobb a villás forgóajtó a bejáratnál. Nehéz onnan elvontatni.
Most újra népszerű lett a kulcsozás. Mivel kaptunk még régen egy rágókát, ami kulcs alakú, azzal nyitogatja az ajtókat. Már legalább is úgy csinál. A lakásban egyébként egy kulcsos szekrény sincs, úgyhogy a kulcs élményét igazándiból a Nagymamánál éli ki.
A másik favorit a lift kezelés. A harmadikon lakunk, Bálint azonban már eléri a lift gombjait. Így mindig ő kezelheti.
A hét közepén játszótérre is megyünk. Illetve, amíg dolgozom, Anyuval mennek. A játszótéren most a mérleghinta tetszik neki. Persze felülni nem akar, de nagyon érdekli, hogyan működik. Inkább szereli a játékokat, mint játszik velük. Hát igen, kisfiú…
A játszótér mellett egy kosárpálya van. Bálint imád ott labdázni. Érdekes, hogy rögtön tudta, mire való a kosárpalánk. Soha nem mutattuk neki, és tv-ben sem látta. De mutogatta, hogy a labdát oda kell bedobni. Ha sikerül, akkor hatalmas tapssal fogadja.
Sétálni viszont nagyon egyszerű vele. Mindent megért. Ha elindul az utca felé, elég rászólni, állj! Az az autóké, oda mi nem mehetünk. És Bálint megáll. Ha lelépünk a járdáról, először jobbra, majd balra néz, hogy szabad-e. Egyszer mutattam és magyaráztam el neki, hogy miért kell ez.
A szókincsünk azonban még elég szegényes, függetlenül attól, hogy a fiam sok mindent megértet a maga nyelvén. A kutya pl. vau-vau. Ha lát egy virágot, akkor már szalad oda megszagolni. Édes, ahogy lehajol és hangosan szimatol. Tehát nála ez jelenti a virágot. Érdekes egy jelnyelv ez, és minden babának más és más.
A héten először fordult elő, hogy Bálintot este kicsit magára hagytam – mármint Nagymamára. Először nem voltam a fürdetésnél. A nyár végi Mokka buliba voltam hivatalos. Nagyon nem tudtam, hogy elmenjek-e, pont amiatt, hogy Bálint nem tudtam, hogyan reagál rá. Azonban mindenki más küldött, hogy mozduljak ki, mert rám fér.
Este 11 körül értem haza, akkor már nagyon izgatott a gyerek. Pont az érkezésem előtt ébredt fel. Nagyon keresett. Végigjárta a lakást, sírt. Szerencsére megérkeztem, egy fél perc alatt elaludt mellettem.
Fürdés előtt dolgozom még egy kicsit
Éjjel azonban a hosszú kialvatlanság, amiben már lassan hónapok, sőt évek óta szenvedek, kihozott belőlem egy csúnya dolgot. Bálint felébredt és én erélyesen szóltam rá hajnalban, hogy aludjon. Én azonban erre nem is emlékeztem, valószínűleg aludtam, vagy félálomban voltam. Anyu mesélte reggel, hogy hallotta. Azóta is lelkifurdalásom van miatta, pedig tényleg nem is emlékszem rá.
A hétvégén Ikeá-ba mentünk. Szerettem volna Bálint kisszéke mellé egy kis asztalt is venni, hogy már tudjon ő is önállóan enni. – persze akkor még nem gondoltam, hogy innentől az evések úgy néznek majd ki, hogy én is a kisasztalnál eszem, görnyedve.
Bálint rohangált a boltban. A játékokat nézte, leszedett mindent, amit elért. Végül vettünk egy új szőnyeget is. A régi már nagyon koszos volt, több éves. Bálint is mindent ráöntött már. Egy kis autópályás gyerekszőnyeget kapott így.
Délután ismerősökhöz mentünk születésnapot ünnepelni. Bálint először nagyon megijedt. Görbült a szája, nem akart leszállni a kezemből. Majd meglátta a kutyát, és vége volt a félelemnek. Rögtön rohant hozzá, hogy vau-vau. A kutya körbenyalta, Bálint is szerintem…Az ebédből nagyon sokat evett.
Az ebéd után már annyira feloldódott, hogy a nagyobb fiúkkal játszott. Fogta a kutya labdáját és azt dobálta a kerti felfújható medencébe. Mindig volt egy balek, aki kiszedi neki…
A vasárnap a rendrakással telt el. Szinte még a könyveket is leszedtük és leporoltuk, mert hétfőn jöttek a Babavilágtól forgatni. Bálint hihetetlenül élvezte a dolgot, hisz a kis rendmániájába pont belefért a dolog.
Hétfőn a forgatás jól telt. Az első részben a babapercekbe vettek fel engem, néhány tanács erejéig. Nehéz volt, mert Bálint vagy a lábamnál hisztizett – így nehéz a gondolataimat összeszedni – vagy a kamerát szerelte. Miután kicsit oldódott a fiam, együtt is felvettek minket. Megmutatta hogyan tud pohárból inni – és hogyan tudja az új szőnyegre kiönteni a vizet… Majd Csofi is színre lépett. Elő kellett szedni őt az ágy alól. A cicám nem szereti az idegeneket. Ilyenkor ő mindig a lakás legtávolabbi zugába bújik. Azonban a felvétel a kisbaba és a háziállatról szólt. Tehát kellett a macska is. Mindenki a cicámat akarta előszedni. Végül sikerült. Bálint nagy örömmel fogadta, meg is simogatta.
Este hazamentünk Anyuhoz Esztergomba.
The post Babapercek: a kisbaba és a háziállatok (18. hónap) appeared first on Kisbabanapló.
